Az Egyesült Nemzetek Szövetségének (ENSZ) Európai Gazdasági Bizottsága szervezte 2023. október 16-17-ei nemzetközi vízügyi workshopot, amely a vízgazdálkodás egy új formájáról szólt.
Ez a fajta vízgazdálkodás a felszíni és felszín alatti vizek kezelésére vonatkozik. A kétnapos, genfi helyszínű és online is elérhető workshop több mint 200 résztvevőt vonzott.
Pillanatkép a workshopról
Fotó: Egyesült Nemzetek Szövetsége, Európai Gazdasági Bizottság Helsinki Egyezménnyel foglalkozó része
Az új megközelítés, – melyről a workshop szólt – az összekapcsoló vízgazdálkodás nevet kapta, kifejezve ezzel azt a törekvést, hogy az egyes országok, illetve szakemberek együtt, egy egységként kezeljék a felszíni és felszín alatti vizeket, a víz-körforgás többi elemével. Ezáltal a lehető legszorosabb koordináció alakítható ki, mellyel maximalizálni lehet a vízből származó hasznot, előnyöket, hiszen a felszíni és a felszín alatti vízkészletek végesek.
Forrás: https://www.miviz.hu/rolunk/ivoviz-szolgaltatas/viz-korforgasa
Az új módszert és a hozzá kapcsolódó globális tervet – a megnyitó keretében – a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetsége részéről, Alice Aureli mutatta be. Előadásában felhívta a figyelmet az ENSZ-es tiszta víz és megfelelő közegészségügy biztosításáról szóló, 6-os számú fenntarthatósági cél megvalósításának jelenlegi akadályaira és hogy hogyan lehetne felgyorsítani a tervezett állapot 2030-ra történő elérésének folyamatát. Négyszer ilyen gyorsan kéne haladni, mint most. – Mondta el az ENSZ, 2021-ben összeállított Vízkészletkészlet Monitoringgal kapcsolatos javaslatainak előrehaladási jelentésre alapozva.
Az akadályok pedig a következők:
- nem elégséges mennyiségű vízügyi adat világszinten,
- több, vízgazdálkodást támogató anyagi forrásra lenne szükség,
- kapacitáshiány a víz-, és a közegészségügyben (főként a munkaerő és az oktatás terén),
- nincs elég innováció,
- a koherencia erősítésére lenne szükség a vízügyi irányításban (például a vízügyi intézmények tagoltsága és bizonyos helyeken a gyenge pozíciója, szabályozásbeli hiányosságok, átláthatatlanság).
Ezek ellensúlyozására szükség van:
- az új pénzügyi támogatási formákra,
- az adatokban a hiányok kiküszöbölésére,
- a munkaerőbe való befektetésre,
- az innováció mértékének fokozására
- és a vízügyi együttműködés erősítésére az egyes szektoroknál, országon belül és országok között, melyekhez az emberi tényezők is pozitívan hozzájárulhatnak (a problémák felismerésével, a terhek közös viselésével és a haszon megosztásával, a bizalommal és az együttműködéssel).
Az előadás után a program folyatatásaként, a két nap során összesen négy szekcióülést tartottak. Az elsőben az összekötő vízgazdálkodásról beszéltek. Bemutatták ennek lényegét, fontosságát, szükségességét, előfeltételeit, lehetséges buktatóit, és a használatából származó előnyöket.
A genfi tó a felszín alatti vízrendszerrel és a tervezett beavatkozás
Forrás: Dr Gabriel de los Cobos előadása (https://unece.org/sites/default/files/2023-10/S2.3%20Gabriel%20de%20los%20Cobos%2C%20Switzerland.pdf)
A második szekcióülésen az eszközeit ismertették. Itt pozitív példákat is hoztak a nemzeti és határvízi szinteken történő alkalmazására és bemutatták a kettő közötti különbséget is. Így került sor több példa mellett Genfre, vagy a szubszaharai Afrikára. Genfnél az egyre csökkenő felszín alatti vízkészletre, – amely túlfogyasztásból adódik – áthidaló megoldásokat kerestek. Például a genfi-tóhoz új vízszűrő és tisztító berendezést építenének, a felszín alatti vízkészlet kapacitását mesterséges vízpótlással növelnék és a szomszédos Franciaországgal új együttműködési megállapodást írnának alá a felszín alatti vízkészlet megosztásáról.
A harmadik szekcióban azt vizsgálták, hogy hogyan működik ez a fajta új vízgazdálkodás a határvizek kezelésében, a negyedikben pedig felsorakoztatták azokat a főbb, témával kapcsolatos megállapításokat, melyeket érdemes hazavinni és a hazai környezetben is alkalmazni. Ez utóbbi szekcióülésen kitértek arra is, hogy melyek lesznek a Helsinki Egyezmény keretében tervezett, az összekötő vízgazdálkodással összefüggő jövőbeli lépések és melyek lehetnek az alkalmazási területek.
A jövőbeli lépéseket között ismertették például a témával kapcsolatos útmutató készítését, a modellezést, a jó gyakorlatok összegyűjtését és a helyi és globális szinten történő kapacitás növelést.
Érdekesség, hogy az első nap délután három kérdés segítségével a résztvevők kiscsoportos megbeszélés keretében összegyűjtötték az összekötő, vagy összekapcsoló vízgazdálkodási alkalmazásának lehetőségeit, majd ezeket a második napon a többi csoport tagjával osztottak meg. Az egyes szekcióüléseket pedig a szervezésben szintén résztvevő országok vagy nemzetközi szervezetek képviselői vezették, úgy mint Észtország, Finnország, Szlovénia, Szenegál, Nemzetközi, Felszín alatti vízkészleteket vizsgáló Központ (IGRAC), Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetsége, GEF IW: LEARN és az UNESCO Kormányközi Hidrológiai Programja (IHP).
A kétnapos workshopot olyan záró gondolatokkal fejezték be, mint például:
- törekedni kell a felszín alatti vízkészlet jobb használatára,
- szükséges az összekötő felszín alatti és felszíni vízkészlet-gazdálkodás felé elmozdulni,
- biztosítani kellene minél több helyen a világon a nyílt adathozzáférést, oktatást, tudásátadást,
- erősíteni kellene a tudatosságot a felszíni és felszín alatti vízkészletek használatánál,
- konkrét lépéseket kell tenni az összekapcsoló vízgazdálkodás alkalmazása terén.
A következő workshopot jövőre, Szlovéniában tartják.
Az előadások angol nyelvű anyagát a következő linken keresztül lehet elérni, érdemes megnézni őket.
A 18. Vízügyi Monitoring és Állapotértékelési Munkacsoport megbeszéléséről röviden
A 2023. október 16-17-én megrendezésre került Összekötő felszíni és felszín alatti vízgazdálkodásról szóló Globális Workshop folytatásaként, 2023. október 17-18-án, szintén Genfben, a Nemzeti Palotában tartották meg a 18. Vízügyi Monitoring és Állapotértékelési Munkacsoport ülést.
A megbeszélésen áttekintették a Határvízi vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről szóló Egyezmény keretében a 2022-23-ra tervezett, monitoring és állapotértékelési tevékenységeket. Hogyan haladtak velük, mik voltak az előrelépések. Kiemelten foglalkoztak a „Határvízi folyók, tavak, felszín alatti vizek monitoringjának és állapotértékelésének aktualizált stratégiájával. Végig vették a munkacsoport most készülő, a határvízi adatmegosztásra hozott jó példákról és tapasztalatokról szóló kiadványát is abból a szempontból, hogy milyen elemek szerepelnek benne most és mely a módosítandó vagy kiegészítendő részek benne.
Magyarország és Ausztria részéről a Fertő tó vízmérleg adatainak összehangolt kezelését mutatják be az új kiadványban, mint jó példa. Ez a rész az angol nyelvű tervezett útmutató 18-19. oldalán található. Elérhetősége: https://unece.org/sites/default/files/2023-04/Good%20practices%20publication%20-%20First%20Draft%2021.3.2023.pdf.
Az útmutató részletes kielemzése után a program további részében olyan projekteket mutattak be, melyek az Egyezmény égisze alatt jöttek létre és a monitoring és információcseréről szólnak. Ilyen például a Pretashkent víztesttel foglalkozó, GGRETA nevű projekt. A Petashkent artézi határvízi vízrendszert Kazasztán és Üzbegisztán közösen használ. Sajnálatos módon a felszín alatti vízkészlet túltermeléséből adódóan az állandó vízszint egyre csökken. Mivel a felszín alatti vízkészlet nem megújuló, ezért a két országnak egy új együttműködési megállapodást kell kötnie, arról, hogy hogyan lehet fenntartható mértékű vízhasználatot kialakítani. Erről bővebben a projekt angol nyelvű honlapján olvashatnak: https://www.un-igrac.org/ggis/ggreta-project-pretashkent-aquifer.
Ezt követően a közelmúltban Közép-Ázsiában és az Arab térségben megrendezett workshopokról számoltak be az azokat szervezők. Mindkét szakmai program célja a Helsinki Egyezmény keretében létrejövő monitoring és állapotértékelési útmutatók használatának és továbbfejleszétésének támogatása volt.
Az ülés végén pedig megvitatták a monitoring és állapotértékeléssel kapcsolatos jövőbeli feladatokat és milyen változtatásokra lenne szükség. Ezek között szerepelt például, hogy a vízminőség monitoringnak nagyobb hangsúlyt kellene kapnia vagy új megközelítések kellenének a vízdiplomácia terén. Ebben a záró részben mutatták be a Vízügyi Egyezmény végrehajtásának következő, 2025-27-es munkaprogramját is.
Szabó Katalin