A Balaton algásodása, vízminőségi problémái - 2011


A Balaton vízminőségének alakulása évek óta kedvező, a tó vízminősége jellemzően alkalmas a legkülönbözőbb vízhasználatokra, így a fürdőzésre is. A korábbi, kritikus mértékű alga túlszaporodások megszűntek, a 90-es évek első feléig rendszeresnek tekinthető nyárvégi algásodás visszaszorult. Ugyanakkor még jelenleg is probléma a kékalgák, azon belül is a nitrogénkötő fajok nyárvégi elszaporodása, mivel ezek az algák nagyobb mennyiségben nem fordulhatnának elő a tóban, ha az mentes lenne az emberi jelenlétből következő szennyeződésektől.

Az algásodás mellett helyi jellegű problémák fordulhatnak még elő a tóban, mint például korábban a túlterhelt strandok bakteriális szennyezettsége. Egyéb szempontból a Balaton vizének összetétele kedvező. A környezetében is kevés a szennyező forrás (sem veszélyes ipari vagy mezőgazdasági tevékenység nem jellemző a környékén), a keletkező szennyvizeket lehetőség szerint még a vízgyűjtőről is kivezették, a fürdőhelyek higiéniai állapota rengeteget javult, a túlterheltségét megszüntették, így az algásodáson kívül más probléma előfordulásának esélye csekély.

A Balatonba folyó berekvizek (Zala, Balatonfenyvesi árok) színe ugyan sötétbarna, de ez problémát nem okoz.

A szórványosan előforduló halpusztulások, bár maguk a tetemek problémát jelentenek, vízminőségi problémát nem okoznak. Szintén inkább csak látványnak kellemetlen az árvaszúnyogok jelenléte.


Összességében a 2011-es év a Balaton vízminőségének szempontjából kedvezően alakult. A kékalgák számára az egész június és július vége is kedvezőtlen volt, így gyakorlatilag egész nyáron kifejezetten kedvező volt a klorofill koncentráció alakulása. A szokatlanul meleg szeptember miatt az évi maximumokat kora ősszel mértük, de még a legmagasabb érték is messze elmaradt a hipertróf (rossz vízminőség) határértékétől.

A balatoni nyári vízminőséget elsősorban az algák elszaporodásának mértéke alakítja. Az a-klorofill maximumok éves értékeit mutató grafikon (1. ábra) alapján jól látható, hogy a 90-es évek közepéig tartó, kékalga tömegprodukciókkal jellemezhető időszak után a vízminőség jelentősen javult, a medencék közötti látványos különbség is csökkent. Ez jórészt a tápanyag terhelés csökkenésének érdekében végrehajtott beruházások következménye. 1996-tól az algák mennyisége csak ritkán közelítette meg a hipertróf (rossz vízminőségű) kategóriát.

Az idei május hűvös volt, június pedig változékony, szinte minden hétre jutott egy erőteljes lehűlés (2. ábra). Július második fele újra kifejezetten hűvös volt. Mindez nem kedvezett az algák elszaporodásának, ami a klorofill koncentráció alakulásában is megmutatkozott. Augusztus nem volt folyamatosan meleg, azonban szeptember első fele kifejezetten nyárias időt hozott. Így a tömegprodukciókat okozó algák számára kedvezőn magas tartósan meleg vízhőmérsékletet ez évben csak az üdülési szezon legvégén alakult ki. A klorofill koncentráció egész nyáron kedvezően alacsony maradt, szeptember elejére, az üdülési szezon után emelkedett a legmagasabbra.
Érdekesség, hogy ez évben Balatonban a legmagasabb klorofill értéket a Szemesi medencében mértük (50 mg/m3) szeptember közepén. A Keszthelyi és a Szigligeti medencében ennél alacsonyabb (39 illetve 44 mg/m3) maximumot tapasztaltunk.
A Life monitoring rendszerében üzemeltetett kékalga klorofill koncentrációt mérő szonda folyamatos adatsort szolgáltatott, amely alapján jól megfigyelhető a problémás algacsoport, a kékalgák mennyiségének alakulása a felszín alatti vízrétegben (
3. ábra). A klorofill koncentrációk alakulását a hagyományos, maximálisan hetenkénti gyakoriságú, laboratóriumi klorofill mérésekkel ellenőriztük, ami nagyjából jól mutatja a tendenciákat.

Az algaösszetétel alapján a tömegprodukció kialakítására képes nitrogénkötő kékalgák
már május közepén is jelen voltak a mintákban, de számuk elenyésző volt. Június közepén-végén a nitrogénkötő alga még mindig kevés volt, de számuk megsokszorozódott ezalatt az alig két hét alatt.
Július első felében Siófokon és Keszthelyen is a
Chrysoflagellata sárgaostoros moszatok mellett az uralkodó fajok közé emelkedtek a nitrogénkötő cianobaktériumok. A jó vízminőséget leginkább veszélyeztető Cylindrospermopsis raciborskii mennyisége még ekkor is elhanyagolható volt még ekkor is a Balatonban.
Augusztus első felében a kékalgák fokozatos további térnyerése volt megfigyelhető, a tó nyugati területein egyértelműen dominánssá vált a
Cylindrospermopsis raciborskii. Szeptemberben is kifejezetten kellemesen meleg idő volt, a vízhőmérséklet csökkenése így az átlagosnál lassabb volt. Így még a hónap végén is jelentős mennyiségű kékalgát lehetett találni a vízben, sőt Siófoktól Szigligetig ebben a hónapban mértük a legmagasabb klorofill koncentrációkat. A hónap végére már egyértelműen megindult a csökkenés az egész tóban.

2011-ben a nyár első felében a harcsák pusztulása okozott feltűnést. Az árvaszúnyogok ez évben is tömegesen jelentek meg, vízminőségi problémát egyik sem jelentett.

Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság

Székesfehérvár, 2011 november 3.

Kóbor István

laborvezető

Vissza