Víz Világnap 2012

2012-ben az ENSZ „A világ szomjas, mert mi éhesek vagyunk” szlogent tűzte zászlajára a Víz világnapja alkalmából, felhívva a figyelmet arra, hogy a lakosság élelmiszerellátásához milyen sok vizet használunk fel.

Kétségtelen, hogy a világ népességének dinamikus és egyelőre megállíthatatlannak tűnő növekedésével a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar egyre kisebb ütemben tud lépést tartani. Míg 1950-ben a világon kevesebb, mint 3 milliárd ember élt, addig 2011-re a Föld népessége elérte, sőt meghaladta a 7 milliárdot, azaz 60 év alatt megduplázódott a Föld lakosainak száma. Az ENSZ demográfiai előrejelzései szerint a népességnövekedés folyamata ugyan a jövőben lelassul, de még ennek ellenére is meghaladja 2100-ra a 10 milliárd főt.

A világ népességének növekedésével párhuzamosan megfigyelhető az 1 főre jutó élelmiszerfogyasztás növekedése is (1. ábra).

Ez annak is köszönhető, hogy a gazdasági jólét növekedésével az élelmiszerfogyasztás is nő. Mind nagyobb igény jelentkezik a jó minőségű élelmiszerekre és a mezőgazdasági termelés egyre nagyobb szerepet játszik mind az egyén fenntartásában, mind az adott ország gazdaságában. Az alábbi ábrán látható, hogy az egyes területeken 1965-től folyamatosan növekvő tendenciát mutat a napi élelmiszerfogyasztás. Az iparilag fejlett országokban 2015-re eléri, majd várhatóan meghaladja a napi
3500 kcal/fő/nap értéket. Az ábrán az is jól látható, hogy annak ellenére, hogy a fekete-afrikai országokban is folyamatosan nő az egy főre jutó napi élelmiszerfogyasztás, még mindig hatalmas szakadék tátong ezen országok és a többi ország között.

Az élelmiszer előállítás alapja a mezőgazdasági termelés. Egy 1998-ban készült tanulmány szerint, ha nem lenne mezőgazdasági termelés, akkor mindössze 600 millió ember napi élelméről tudna gondoskodni a Föld. Ez kevesebb, mint a világ népességének az egy tizede! A fennmaradó kilenctized számára viszont alapvető szükséglet a mezőgazdasági termelés. A mezőgazdasági termelésnek pedig két kritikus pontja van, az egyik a termőtalaj, a másik a rendelkezésre álló vízmennyiség.

A Föld felületének mintegy 70%-át víz borítja, ennek 97%-a sós. A 3%-nyi édesvíz 75%-a állandóan fagyott állapotban van, így a Föld teljes vízkészletéből csak 0,08% marad alkalmas emberi fogyasztásra – ebből kell gazdálkodnunk. Hogy jobban szemléltessük, hogy ez az arány mit is jelent, képzeljük el azt, hogy a világ összes vizét beleöntjük egy vödörbe, majd fogunk egy teáskanalat és azt a vödörbe merítve kiveszünk egy kanálnyi vizet. Ez a teáskanálnyi víz az a mennyiség, ami az emberi fogyasztásra alkalmas víz mennyiségével egyenlő. Édesvízhasználatunk megoszlik a mezőgazdaság (több, mint 70%), az ipar (22%) és a lakosság között. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar a világ legnagyobb vízhasználói. Azt, hogy ez a szükséglet mégis mekkora, elég nehéz számokban kifejezni, de nagyságrendileg mindenképp meghatározható. A mezőgazdasági és élelmiszeripari vízigény ezerszer nagyobb, mint az ivóvízszükségletünk és százszor nagyobb, mint ami a mindennapi szükségleteinkhez kell.

Az alábbi táblázatból (1. táblázat) is jól látszik, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripari termelés hihetetlenül nagy mennyiséget használ fel a rendelkezésre álló vízkészletekből.


termék
egység
előállításhoz szükséges vízmennyiség 
m3/egység
marha
db
4000
bárány 
db
500
és kecske
marhahús
kg
15
bárányhús
kg
10
gabona
kg
1,5
citrusfélék
kg
1
pálma olaj
kg
2
hüvelyesek, 
kg
1
gumósok
1. táblázat: Az egyes mezőgazdasági termékek előállításához szükséges víz mennyisége, forrás: FAO 

A világban a mezőgazdasági célú vízfelhasználás aránya kb. 70%. Ugyanez az arány Európában sokkal kisebb,
kb. 30%, de a kontinensen belül is jelentős a területi differenciálódás. A mediterrán államokban a mezőgazdaság által felhasznált víz mennyisége eléri, sőt sokszor meghaladja az 50%-ot az összes vízfelhasználás arányában. A vízkivételek csúcsértéke ráadásul nyáron jelentkezik, amikor kevesebb víz áll rendelkezésre, ami növeli a száraz időszakokban kialakuló vízhiányok valószínűségét és hozzájárul a rosszabb vízminőség kialakulásához is, mivel kevesebb a hígító víz. A csökkenő vízszintek negatív hatással vannak a folyók és tavak élővilágára, illetve a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémákra is.

Napjainkban számos helyen jelentkezik probléma a túlzott vízhasználatok következtében. Törökországban például nagymértékben lecsökkent az ország második legnagyobb tavának, a Tuz-tónak vízszintje a környékbeli öntözési célú illegális vízkivételek következtében. Cipruson pedig olyan mértékű vízhiány alakult ki 2008-ban, hogy Görögországból kellett tartályhajókkal szállítani a vizet a háztartások vízellátása céljából.

Ha globálisan nézzük a problémát, akkor kiderül, hogy pontosan azokon a helyek használják fel a legtöbb vizet öntözésre, ahol a legkevesebb áll rendelkezésre (2. ábra). Ráadásul ezen területek jelentős része a fejlődő országokban található, így az öntözés technológiai háttere is elavult, ami kiegészül azzal, hogy gyakran olyan növény termesztése folyik, ami rendkívül vízigényes.

Mi lehet a megoldás? Szakértők gyakran hangoztatják, hogy a mezőgazdasági vízfelhasználást hatékonyabbá kell tenni a társadalmi, gazdasági és környezeti igények összehangolásával. Ennek egyik eszköze a megfelelő árképzés, azaz az öntözésre használt víz ára a valódi költségeket tükrözze és a gazdák a ténylegesen elhasznált víz mennyisége után fizessenek. Elengedhetetlen az is, hogy az illegális vízkivételek megszüntetésére határozottabb hatósági fellépés irányuljon. Ha ezek a feltételek megvalósulnak, a gazdálkodók várhatóan kevesebb vizet fognak használni és jobban el fognak gondolkodni a korszerű technológiák bevezetésén a hatékony vízfelhasználás érdekében, illetve kevésbé vízigényes növényi kultúrák termesztésére fognak átállni.

Az utóbbi években egy másik megoldás is egyre népszerűbb a vízhiányos területeken. Sokhelyütt kezelt szennyvízzel oldják meg a mezőgazdasági területek öntözését. Ezzel a technológiával sok víz takarítható meg, de oda kell figyelni a szennyvízzel szemben állított minőségi követelményekre, mikrobiológiai előírásokra. A fejlett technológiával rendelkező országokban a „nulla kockázat” elvének betartására törekednek, a kevésbé fejlett területeken, pedig a WHO előírásait tartják szem előtt.

A megoldások tehát még csak körvonalazódni látszódnak, az azonban tény, hogy a több, mint 7 milliárd embernek a Földön ennie kell és a szükséges élelmiszermennyiség előállításához vizet kell felhasználni. Az is biztos emellett, hogy az öntözés hatékonyságának növelése az egyetlen járható út, aminek eléréséhez helyes vezetői döntések és piaci, technológiai ösztönzések szükségesek.

Irodalom:


Vidovenyecz Vivien

KÖDU-VIZIG


Vissza