Védekezés 2010.

2010. május 13-án csütörtökön figyelemfelhívás érkezett a VKKI Központi ügyeletéről, hogy a minket érintő régiókban heves csapadéktevékenységek kialakulása várható. Amikor a riasztást továbbítottuk az egységek felé, még senki sem sejtette, hogy a hétvégére jósolt csapadék olyan események elindítója lesz, amelyek három hónapon keresztül jelentős módon befolyásolják napi tevékenységünket.

A májustól júliusig terjedő időszakban három olyan jelentős ciklon vonult át az ország felett, amelyek a működési területünket érintő vízgyűjtőkön is rendkívüli csapadékmennyiséget hoztak.
A május közepi, május végi, valamint a június közepi esők mennyiségét néhány állomás adatain keresztül mutatom be:


állomás
észlelt
csapadékmennyiség
(mm)
éves
csapadékmennyiség
(mm)
az észlelt mennyiség az éveshez viszonyítva (%)
Báta
344,2
617,0
56
Kurd
403,1
622,0
65
Sóly
246,2
552,0
45
Adony
296,4
511,0
58



A táblázatban szereplő május 11 - június 22 közötti időszakban leesett az éves csapadékmennyiség fele.
A lefolyási viszonyokat kedvezőtlenül befolyásolta az is, hogy az azt megelőző félévben a csapadékmennyiség területi átlaga országos viszonylatban pozitív irányban tért el a sokévi átlagtól, azaz a jelentős csapadékmennyiségek egy alapvetően nedves periódus után érkeztek meg a vízgyűjtőkre.

Működési területünk minden egyes vízrendszerén szükség volt kisebb-nagyobb beavatkozásokra, védelmi munkákra, vízkormányzásra. A teljes védekezés részleteiben történő ismertetésétől az újság terjedelme miatt most eltekintek, inkább átfogó képet próbálok adni az időszakról, kiemelve egy-két mozzanatot, történést.

Az első ciklont követően főleg a dombvidéki területeken jelentkeztek a gondok, hiszen a heves esők következtében kialakuló árhullámok a dombos, nagy esésű területeken sebesen vonultak lefelé. Veszprém megyében a Marcal jobb parti vízgyűjtőjének több patakja is megáradt. A szakaszmérnökség kollégái több településen segítettek szakmai tanácsadással, illetve a beavatkozások levezénylésével. Az árhullámok mellett komoly gondot okoztak a települések feletti lejtőkről lefolyó sárfolyamok, amelyek szintén a belterületeket veszélyeztették.
A megyében az első ciklont követően jelentősebb problémák, beavatkozást, segítségnyújtást igénylő események nem következtek be, ezzel lehetőség nyílott a gyakorlott műszaki állomány átvezérlésére a többi egységünk területére, hogy az ott felmerülő problémák megoldásában segédkezzenek.

A legnagyobb figyelem talán a Sió-Nádor-Kapos vízrendszerre irányult, ahol a legjelentősebb elöntések, legnagyobb figyelmet igénylő vízkormányzások történtek. A terület kiterjedése hatalmas, s egy kivezetése van a befogadó Duna felé, a Sió torkolati mű. Ezen a műtárgyon engedjük ki a Kaposvár-Dombóvár irányból a Kaposon; Veszprém, Székesfehérvár és a Velencei-tó felől a Nádor-csatornán; valamint a Zala és a Balaton vízgyűjtőjéről a Sión érkező vizeket.
A mellékelt  ábra jól mutatja, hogy milyen összetett vízrendszerről van szó.

A csapadékok hatására elsőként a rendszer felvízi, dombvidéki részén jelentkeztek a problémák. Ennek legjobban látható jeleként felteltek a rendszerben üzemelő tározóink, tavaink.
A Fehérvárcsurgói tározó esetében az 1972 óta üzemelő létesítmények a megépülésük óta legmagasabb vízszintet tartották. A tározóban jelentős mennyiségű vizet tartottunk vissza, mivel a tározó alatti szakaszon a Gaja-patakba betorkolló Mór-Bodajki vízfolyáson elszakadt a Móri halastófüzér egyik tagja, és a többi tóból is jelentős mennyiségű túlfolyó víz érkezett a patak medrébe.

A tározó teljes zárása mellett, csak a Mór-Bodajki vízfolyáson érkező vízmennyiségeket befogadva is jelentős elöntések keletkeztek a Gaja-patak völgyében Székesfehérvár felett.
A város melletti szakaszon LNV feletti vízállásokat mértek. Ha nem lenne a tározó, akkor a Gaja felső vízgyűjtőjéről érkező vízmennyiségek, valamint a Mór-Bodajki vízfolyáson érkező árhullám egybeesése miatt Székesfehérvár térségében jelentős károk keletkeztek volna. Védekezni kellett volna a 8-as út felett található halastavakon, a 8. főközlekedési út töltésén, illetve a Gaja-patak Székesfehérvár mellett húzódó töltésén is.

A tározóban a maximálisan észlelt 659 cm-es vízállásnál 11,1 millió m3-t tartottunk vissza, így ebben az időszakban a tározással átlag 10,7 m3/s-mal tudtuk csökkenteni az alvízi meder terhelését. Ugyanebben az időben a Gaja-patak Székesfehérvár melletti Hármashídi szelvényében 29 m3/s-os vízhozamot mértek, ami szinelt a depónia koronaszintjével.
A tározónak köszönhetően ennek a lefolyó vízmennyiségnek az 1/3-val tudtuk csökkenteni a Gaja patak medrében levezetett vízhozamot.

A Velencei-tó vízgyűjtőjén az időszak elején a Zámolyi tározó üresen állt, a Pátkai tározóban és a Velencei-tóban üzemvízszintet tartottunk.
A csapadékok hatására 4 nap alatt a tó vízállása 11 cm-t, a Pátkai tározó 12 cm-t, valamint a Zámolyi tározó a május 16-át követő zárást követően 330 cm-t emelkedett.

A Zámolyi tározóból leeresztett vízmennyiséget (1,4 millió m3) a Pátkai tározóban fogtuk fel a Velencei-tó mentesítése érdekében. A Pátkai tározó vízállása ebben az időszakban 94 cm-t emelkedett, ez 2,86 millió m3 vízmennyiségnek felel meg.

A május közepe – július vége közötti időszakban a tó felső vízgyűjtőjén összesen 4,9+2,86= 7,76 millió m3 vizet fogtunk fel, a tóból pedig 6,7 millió m3-t engedtünk le. A felső vízgyűjtőn visszatartott és a tóból leengedett vízmennyiség összesen 14,46 millió m3 volt. 

1963-ban a tavaszi hólolvadást követően kialakult árvizek idején a tó 3 nap alatt 70 cm-t emelkedett, elérve a 244 cm-es vízállást; 12 millió m3-rel nőtt a tóban lévő víz mennyisége.
A tavat engedni kellett az üdülőterületek és a vasútvonal mentesítése érdekében, de figyelembe kellett venni, hogy a Nádor-csatorna már nem bírt befogadni több vizet, mert a depóniái több helyen megrongálódtak, átszakadtak.
Ekkor egy ideiglenes tározót hoztak létre a Dinnyés-Kajtori-csatorna mentén, így oldották meg a vízkormányzást, vízvisszatartást. A két tározó segítségével elkerültük, hogy mint 1963-ban, időszakos tározókat kelljen kialakítani a tónál a Nádor-csatorna, illetve az őt befogadó Sió terhelésének csökkentése érdekében. 

Az ország legnagyobb tavának, a Balatonnak a vízszintje május – június hónapban 12 cm-t emelkedett.
Az első ciklont követően, 2010. május 14-én a tavat az erős szél miatt 13 m3/s-mal kezdtük apasztani a déli parti területek védelme érdekében.
A június elején levonuló dunai árhullám, a Nádor-csatorna és a Kapos magas vízállásai miatt a Sió alsó szakaszára érkező vízmennyiségek csökkentése miatt a vízeresztést 4 m3/s-ra mérsékeltük.
A tó vízállása ekkor még nagy intenzitással emelkedett tovább, mivel a Zala irányából 15 m3/s érkezett.
A további vízszintemelkedését elkerülendő, június 13-ától kezdve a NYUDU KÖVIZIG a Kis-Balatonban fogta fel a vizeket, így a Zala felől csak annyi víz érkezett, mint amennyit le tudtunk engedni a Siófoki zsilipen.
Ennek köszönhetően sikerült a tó vízszintjét olyan tartományban tartani, amely még nem okozott problémát az üdülőterületekben, és ezt addig szinten is tudtuk tartani, amíg a dunai árhullám el nem vonult, és erőteljes apadás nem kezdődött a Sión.

A dombvidéki területekről levonuló árhullámok a síkvidékeken összefutva komoly problémát okoztak a belvízvédelmi szakaszainkon is. A Nádor-csatorna és a Kapos mentén is komoly elöntések keletkeztek, mert a víz egyes helyeken meghágta a depóniát, illetve több helyen volt probléma a műtárgyakkal is.
A Nádor alsó szakaszán a Sió visszaduzzasztása és a felső szakaszról érkező vízhozamok miatt a mederben kialakuló vízszintek több helyen depóniatető közeli szintet értek el.

A Kapos felső szakaszán szépen nyomon követhető a vízállásokból a három árhullám megjelenése, az alsóbb szakaszon a Sió visszahatása miatt ez már nem látszik teljesen egyértelműen.
A többszöri magas, illetve az elhúzódó magas vízszintek miatt a depónia olyan mértékben átázott, hogy a közlekedés, védelmi anyagok beszállítása teljesen lehetetlenné vált. Az elöntések nagyságára jellemző, hogy az apadás alatt a depóniát a mentett oldalon rekedt vizek szakították át, mivel ott a víz szintje magasabb volt, mint a mederben.

A síkvidéki szakaszokról a belvizeket ebben a rendszerben a Sió torkolaton keresztül tudtuk volna elvezetni, de ezt többször negatívan befolyásolták a Dunán levonuló kisebb-nagyobb árhullámok. A június eleji árhullám a működési területünket érintő védelmi szakaszokon II. fokú árvízvédelmi készültségek elrendelését tette szükségessé a Duna-Sió-Nádor-menti védvonalakon.
A két hete tartó dombvidéki, síkvidéki védekezést követően felvonult a védelmi szervezet az árvízvédelmi szakaszokra, hogy eleget tegyen ennek a kötelességének is.
Az árvízvédekezés gyorsan, zökkenőmentesen zajlott le, kiváló alkalmat adva arra, hogy az új kollégák tapasztalatot szerezzenek a védelmi szervezet működéséről, az árvízvédelmi tevékenységről.

Veszprém megyén és a Sió rendszerén kívül komoly problémák jelentkeztek a Szent-László víz és a Váli-víz vízgyűjtőjén, illetve a Duna menti belvizes öblözetekben is. Szivattyútelepeinket üzembe kellett helyezni a mentesített oldalon összegyülekező belvizek átemelése érdekében.
Az adonyi öblözetben 548 ezer m3 vizet szivattyúztunk át a befogadóba, Bátánál és Lankócon pedig 22.673 ezer m3 került átemelésre.
A legnagyobb elöntések időszakában az elöntésekben tározott vízmennyiség 108.485 ezer m3 volt.

A 04.03 Adony-Ercsi, valamint  04.02. Bölcske-Bogyiszló belvízvédelmi szakaszon a szükséges vízkormányzások elvégzésekor törekedtünk a vízminőségi problémák maximális kezelésére is.

Az igazgatóság vagyonkezelésében lévő létesítményekben jelentős károk keletkeztek a viharok miatt, illetve később a védekezések során.
Megcsúszott a rézsű a Nádor-csatorna alsó szakaszán, a Sió felső részén Siófok belterületén, Lankócon a Kis-Duna-csatornán, illetve a Kaposon több helyen. Tározóinknál, valamint a Velencei-tónál több helyen kell javítani a partvédő műveket, amelyeket a magas vízszint és az erős szél miatt kialakult hullámzás tett tönkre.
Helyre kell állítani a Kapos és a Lajvér-patak depóniaszakadásait, csakúgy mint a dombvidéki kisvízfolyások medrében keletkezett károkat.
Javításra vár több műtárgyunk is.
Reméljük, a fenti munkákra megigényelt források minél hamarabb rendelkezésünkre állnak majd, s így lehetőségünk nyílik arra, hogy a vízkár-elhárítási művek védképességét a lehető leghamarabb visszaállítsuk. 


Marosi Gertrúd



A Fehérvárcsurgói tározó  fenékleürítő műtárgya  2010. májusában — III. fokú készültség idején

Osztóműtárgy munka közben  -  Vízkormányzás  a Veszprémi-Séd, valamint a  Séd-Sárvízi malomcsatorna között  a belterületek védelmének érdekében

Siófok belterületén megcsúszott  mederrézsű a kerékpárút mellett

Védelmi munkák  a  Váli-víz mentén Baracskánál

A  Velencei-tó apasztó vízeresztését  akadályozó úszóláp

Ellennyomó medence  a Nádor-mentén  egy szivárgó zsilipnél

A  Lajvér-patak szakadásának  ideiglenes elzárásán dolgozik a kotró

Vissza