Miért is fontos a nádasminősítés? „A nádasokról..." 2. rész

Júniusi számunkban vázlatosan bemutattuk, hogy milyen sokféle is lehet az a megközelítési mód, aminek előtérbe helyezésével vizsgálni lehet nagy tavaink nádasait, s értékelni lehet állapotukat. Ígértük azt is, hogy az időközben megkezdett nádasminősítésről időről-időre beszámolunk.

De miért is kell a nádasokat felmérni és minősíteni?! A kézenfekvő válasz: azért, mert jogszabályok írják elő, amit az alábbiakban röviden összefoglalunk.

A 120/1999. (VIII. 6.) a vizek és a közcélú vízilétesítmények fenntartására vonatkozó feladatokról szóló Korm. rendelet 9.§ rendelkezik a nádasokról: az állam tulajdonában álló természetes vizek medrében, valamint a csatlakozó szárazulatokon a vízminőség védelmét is szolgáló nádgazdálkodási feladatok keretében a meder fenntartója gondoskodik. Így a vizek, illetve a meder tulajdonosa köteles a vizek medrében levő nádasok vízminőségvédelmi és partvédelmi szempontokra is figyelemmel kialakított minősítéséről, illetve a terület ennek megfelelő osztályba sorolásáról is gondoskodni.

A feladatot a 22/1998. (II.13) sz. Korm. rendelet alapján rendeli elvégezni. Ez a Balaton és a parti zóna védelméről, valamint az ezeken folytatott nádgazdálkodás szabályairól rendelkezik. A rendelet hatálya kiterjed a jogi partvonalon belül és kívül, a főközlekedési utak, ill. a vasút által bezárt kiértékelési határig, a nádasokra és az egyéb természeti területek vizes és nedves élőhelyet igénylő növényzetére (sás, káka, kísérőfajok). Előírja, hogy a nádgazdálkodást úgy kell folytatni, hogy az egyidejűleg biztosítsa a környezet-, természet-, valamint vízminőség-védelmi követelményeket. A minősítést ötévente kell elvégezni, a rendelet mellékletében megadott szempontok szerint.

Az újkori nádasminősítés folyamata és a minősítési eljárások az 1960-as évek közepétől kezdődtek, és a minősítési osztályok többszöri változtatás után kerültek be a mai jogszabályba. A meghatározások, a kategóriák definíciói azonban több helyütt pontosításra, ill. kiegészítésre szorulnak. Ez igaz még a balatoni nádasok tekintetében is, de különösen igaz, ha nem balatoni, így pl. különösképpen ha szikesvízi nádasokra vonatkozik. A jelenlegi nádasminősítés egyik külön eredménye az, hogy alkalom nyílik az elméleti háttér kritikai áttekintésére is. Ezt szakmai körökben megvitatva, a későbbiekben jó alapot nyújt a jogszabály felülvizsgálatának kezdeményezésére. A témával az MHT ez évi Országos Vándorgyűlésén jelen sorok szerzője dolgozattal és előadással foglalkozott (Pomogyi, 2010), de más kutatók is foglalkoztak a témával (ld.: az ott idézett irodalom).

Összefoglalva: a 120/1999. alapján igazgatóságunk kezelésében lévő természetes vizek medrében mint fenntartónak a Balatonon és a Velencei-tavon (és másutt is), valamint a csatlakozó szárazulatokon 5 évente fel kell mérni a nádasokat és minősíteni a 22/1998. előírásai alapján.

A nádasok és egyéb növényzet határa természetszerűleg nem esik egybe a jogi partvonallal: az egyes növényállományok természetes határát a biológiai, ökológiai törvényszerűségek tűzik ki, és általában nem éles, hanem fokozatos átmenettel. A felmérést azonban a teljes kiértékelési határon belül egy időben és azonos szemüvegen keresztül nézve kell elvégezni. Azaz, a Balatonra és a Velencei-tóra szűkítve a feladatot, a felmérés és minősítés a teljes területre, elvileg Igazgatóságunk, valamint a Balaton-felvidéki- és Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságok, ill. a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség „közös égisze” alatt folyik.

Az idén megkezdett gyakorlati kivitelezésben e sorok írójának (botanikai) szakmai vezetésével a tószabályozási csoport-, a vízgazdálkodási osztály-, a hidrológiai és hidroökológiai osztály munkatársain túlmenően a Velencei-tavi Tófelügyelőség, ill. a Balatoni Vízügyi Kirendeltség munkatársai vettek, vesznek részt. Mindenkit köszönet illet az eddigi munkájáért.

A feladat nem kicsi: nyáron, júliustól szeptemberig motorcsónakkal jártuk be a nádasok nyílt víz felőli szegélyét, szükség és lehetőség szerint az állományok belsejébe is bemenve, vagy stégeken mintegy transzekt-szerűen egészen a partig. A Balatonon ez összefüggően, ottani szállásokkal, 16 terepi napot jelentett, a Velencei-tavon pedig 7 csónakos napot. A szárazföld felőli bejárást pedig megkezdtük: a Balaton D-i partjának nagyobb részét bejártuk, de az É-i part, ill. a nagy öblözeti nádasok (Keszthelyi-öböl, Szigligeti-öböl), valamint a Velencei-tó szárazföld felőli bejárása, valamint az úszólápi nádasok felmérése még előttünk van.

A csónakos bejárások során átlagosan körülbelül 200 m-ként gps készülékkel rögzítjük a mintavételi pontot és digitális fényképfelvételeket készítünk a növényállományról, illetve az állományon belül az egyes domináns vagy éppenséggel ritka növényfajokról. A felvételeknek növénytani dokumentum-értékűeknek kell lenni, tehát meg kell tudni állapítani a növénytársulás fő jellemzőit és fajösszetételét, dominancia-viszonyait. A fényképfelvételekkel részben helyettesítjük a részletes botanikai jegyzőkönyveket, mivel a bejárásra nagyon korlátozott idő és költségkeret áll rendelkezésre.



Jellegzetes mozaikos növényállományok a Szigligeti-medencében: a nádasövhöz szubmerz hínárzóna csatlakozik(szennyvízterhelés?), az egyik befolyó torkolati szakaszán pedig úszóláp jellegű állománytöredékek.


Ha szükséges, akkor külön felvételek készülnek a kórokozókról és kártevőkről. Másképpen fogalmazva: a fogyasztó és lebontó szervezetek jelenlétének bizonyítékairól. Ugyanis, ami egyik szempontból kártétel, az a másik szempontból a táplálkozási-, anyagforgalmi összefüggések szemmel látható példája. A nádasminősítés során becsülni kell a nád növényegészségügyi állapotát.

Súlyos levéltetű kártétel a nádon, a rovarok által kiválasztott mézharmaton megtelepszik a
korompenész, ezért elfeketedik a levél. Jelentősen csökken az asszimiláló felület, ami szélsőséges esetben a hajtás pusztulásához is vezethet. De könnyebben megtámadják a gombakórokozók is. A levéltetvek természetes ellenségei a katicabogárfélék, mind a kifejlett bogár, mind pedig a lárvák (jobb oldali kép) ritkítják a levéltetveket. A folyamatnak gazdasági jelentősége is lehet, mivel az almafa és a szilvafalevéltetvek köztigazdája is a nád.
Időről-időre, hosszabb megállással minősítő jegyzőkönyvet veszünk fel, elsősorban akkor, ha a bejáráson nálunk lévő színes légifénykép-nyomaton jellegzetes eltérés van két folt között. Ezeket a jegyzőkönyveket és a helyszíni fényképeket is a digitális ortofotón, ill. a növénytérképen behívhatóvá tesszük az EOV-koordináták alapján, így bárki, aki használja a nádasminősítés térinformatikai változatát, virtuális helyszíni bejárást is végezhet.
A mai technika adta lehetőségek kihasználása módot ad arra, hogy a változásokat minden korábbinál korrektebben, jól dokumentálhatóan kövessük. Ezt igazolja az is, hogy mivel már az előző nádasminősítés (2003-as légifotók alapján 2004-ben történt a terepi bejárás) is hasonló módszerekkel készült, az összehasonlító értékelést kellő szemléltető anyaggal alá tudjuk támasztani.



2003. évi ortofotókivágat Zamárdinál a 2004. évi terepi bejárás fotóival (fehér négyzet, közepén fekete ponttal jelzi a fotók készítésének helyét). Látható, hogy a nádasöv víz felőli szegélye még a virágos hajtással nem rendelkező juvenilis zóna, ami a nádas erőteljes terjedését mutatja a tóközép irányába. A vékony sárga vonalak a különböző növényállományok határát jelzik. Ezeket az állományhatárokat hagytuk bekapcsolva az 1998. évi és a 2008. évi ortofotón is, ahogy azt az alábbi kivágatok mutatják.


Az 1998. évi ortofotón azt láthatjuk, hogy a belső nádashatár valóban lényegesen közelebb van a parthoz, mint 2004-ben, amit a vékony poligon vonalak (sárga vonal) mutatnak. Azaz, a nádas 1998 és 2003 között, a rendkívül aszályos időszakban, amikor a siófoki vízállás 27 cm-re csökkent, erőteljes terjedésnek indult.


A jelenlegi felméréshez a légifényképek 2008-ban készültek, azaz a helyszíni fényképek nem teljesen azt az állapotot tükrözi, mint a légifotók. Terepi fényképek helyszínét a fotomozaikon a jelölők mutatják.

Az azonban kétségkívül megállapítható, hogy a 2003-ra előretört juvenilis zóna a vízszint emelkedésével – ami természetesen együttjár a nagyobb energiájú hullámokkal is – jórészt visszaszorult és jelenleg az 1998. évihez hasonlóan a régi, a parti nád maradt meg. Néhány kisebb állománytöredék még látható a legbelső nádkaréjokból, olyan kitettségnél, ahol a hullámverés nem hordta le a nádrizómákról az üledéket. A fenti középső kis képen látható, hogy a kiüresedett sávban a nádrizómák teljesen takarás nélkül, védtelenül még látszanak a fenéken. A fiatal hajtások, amik a rizóma rügyeiből hajtanának ki (a rizóma nem más, mint földbeni szár) már csak fizikai okok miatt sem tudnak megmaradni: a felkeveredő lebegőanyag egyszerűen elnyírja őket („homokverés”).
A felső sor jobb oldali kis képén az látszik, hogy a nyíltvíz szélén fiatal nádhajtásokat az idei szeles időjárás erősen megtépázta. Ezek a növények a virágzás fázisáig már nem jutnak el, ami azzal jár, hogy kevéssé tudnak felkészülni a télre, kevesebb tartalék tápanyagot tudnak raktározni.


A nád terjedésének egyik módja (bal oldali kép): a vízre hajlott nádszál hosszirányban növekszik, miközben az oldalrügyek kihajtanak és ha a szár (rizóma) el tudja érni a feneket, akkor a gyökerek jó eséllyel rögzíteni tudják. Ha nem, akkor leszakad és nagy valószínűséggel elpusztul.
A jobb oldali képen a 2003-2004-ben benövényesedett egyik zátony nyílt víz felőli szélén jól látszik a hullámverés hatása: a nádrizómákról a „termőréteget” a víz lehordta, a fiatal hajtások nagyobb része elpusztult, de érzékelhető az is, hogy részben meg tudott gyökerezni, így van esélye a túlélésre.

Az egyik stégnél transzekt-szerűen megvizsgálva az állományszerkezetet, azt látjuk, hogy a partvédőmű előtt teljes egészében feltöltődött a Balaton (jobb oldalt, alul a 2008-as ortofotó-kivágaton). Bokrok, fák is nőnek már, de még ingóláp-jellegű, amit a tőzegpáfrány jelez a stég mentén. A nádas nem szélesebb 100-150 m-nél, így igazán figyelemreméltó, hogy ilyen kicsi állománynál is ilyen változatos, az úszóláptól a hínaras nádasig több átmeneti mikrozóna ki tudott alakulni. Ennek az egyik oka, hogy még egy ilyen, relatíve keskeny nádasövben is kialakulhat akár több turzásvonal is (ld. alábbi, bal oldali kép). A turzáson nagyon könnyen megtelepszenek a mocsári (idevaló) gyomok, pl. a tavi lórum, a vízimenta, stb., ill. a széleslevelű gyékény, ami aztán már a gyors láposodáshoz vezet.



Turzások kialakulása a nádasövben

De ilyen turzás szélesebb, kívülről egészségesnek látszó nádállományban is kialakulhat: a jobb oldali kép olyan állományt mutat, amire vihar csapott le (ez balatoni kép, de idén a Velencei-tavon is több helyütt lehetett ilyent látni). Az elfektetett nádhajtásokra rárakódik és felhalmozódik a kivert szerves törmelék és rövid időn belül az előzőhöz hasonlóan megindulhat a láposodás.

Az ilyen és hasonló jelenségek is többféleképpen értékelhetők. A nádasok előretörése-visszahúzódása a vízjárás függvényében teljesen természetes folyamat kellene legyen a Balatonon is. Ez azonban csak akkor következik be, ha a vízjáték nincs nagyon szűk korlátok közé szorítva (v.ö.: 1970-es évek közepe: szűk szabályozási tartomány – nádpusztulás felgyorsulása, megújulás nélkül). Az sem lehet cél, hogy a nádas gyors ütemben törjön előre, hisz senki nem szeretne ember által belátható időn belül új Kis-Balatont a Balaton helyén, azaz nem cél a Balaton elmocsarasítása.

Ez pedig elvezet oda, hogy nagy tavainknál a nádasok felmérése és minősítése nemcsak a jogszabályok miatt fontos, hanem üzemeltetési szempontok miatt is: a nádasoknak megvan a szerepe a tószabályozási célok, következmények és okok között is, szoros összefüggésben a vízgazdálkodási kérdésekkel.
De van jelentősége a nádasminősítésnek a közösségi kikötőhelyek és egyéb üdülési célzatú létesítmények kialakításában, az illegális partfeltöltések felderítésében és hatásuk, következményük értékelésében is.

Az eddigiekből is érzékelhető, hogy a nagy tavak kezelőinek nemcsak a jogszabályok miatt kell a nagy kiterjedésű, többé-kevésbé összefüggő nádasokra fokozott figyelmet fordítani, hisz a mindennapi tószabályozásban a nádasövnek óriási jelentősége van. Ha ismerjük a növényzet változásának dinamikáját, akkor a természeti törvényszerűségek hatékony kihasználásával jelentős fenntartási-, beruházási költségeket is meg tudunk takarítani, akár pl. a biológiai partvédelem területén, akár a „belső zagyterek” kialakulásának, a feltöltődés kezelésében.
De a nádasoknak jelentős gazdasági haszna is lehet(ne): a jól karbantartott állományok rendszeres aratásával és piaci értékesítésével nem elhanyagolható árbevétel érhető el.

Ez utóbbi témakörök részletesebb áttekintése azonban már meghaladja jelen dolgozat terjedelmi korlátait, így majd a következő számok egyikében térünk vissza rá.

Továbbra is várjuk Olvasóink észrevételeit, kérdéseit, hozzászólását.



Dr. Pomogyi Piroska
biol. tud. kand.
pomogyi@kdtvizig.hu



Idézett irodalom
Pomogyi P. (2010.) Nádasminősítés – nádgazdálkodás-tervezés összefüggései a Balatonon, Kis-Balatonon és a Velencei-tavon. MHT OVGY Sopron, CD-ROM. 5. szekció, 12 (és az ott idézett irodalom).





Vissza