Barankolás a Sión

Több éve formálódó elképzelés valósult meg ez év június 19—21-e között, amikor igazgatóságunk szervezésében megrendeztük az „I. Boni-fok—Barankó vízitúrát” a Sió víziturizmus népszerűsítése céljából. A szándékok szerencsés egybeeséséről beszélhetünk, ami a megvalósítást nagyban segítette, hiszen hasonló gondolatok vezéreltek több Sió menti település – többek között – Bogyiszló, Sióagárd vezetőit, akik elejétől támogatták az elképzelést.
A szervezők a túra nevének megválasztásával is jelezték, hogy egy szűkebb földrajzi egységet kívánnak népszerűsíteni. Boni-fok a túra kiindulási pontjának helyi elnevezése a Sió dunai torkolatánál, a Barankó névvel a helyiek a Sióagárd térségében a Sió—Nádor-csatorna összefolyásánál kialakult földnyelvet nevezik, ahol 2008-ban új szakaszvédelmi központ épült. Itt fejeződött be a túra.
A sikeres, jó hangulatú 3 napos evezésen 38-an vettünk részt: a vízügyi igazgatóság és a környezetvédelmi felügyelőség részéről az elmúlt évek „kipróbált túrázói”, de voltak néhányan, akik most kóstoltak bele először az evezés szépségébe, a Sió menti önkormányzatok közül: Bogyiszló, Kölesd, Sióagárd, Tengelic polgármestere, Szekszárd és Környéke Többcélú Kistérségi Tanács képviselője és a Sióagárdon vendégeskedő lengyelországbeli Gromatka testvértelepülés küldöttségét vezető polgármester. E 3 nap sokat nyújtott a résztvevőknek természeti szépségekben, kulturális értékekben és nem utolsósorban vendégszeretetben.
A víziútvonal közel fele csodálatos környezetben haladt. Amit ma Siónak hívunk, az a 19. sz. közepéig élő Duna-meder volt, s a szabályozások eredményeként változott meg a funkciója: részben mint Tolnai-Holtág, részben a mai Sió medreként ismert. Ez a szakasz a Duna—Dráva Nemzeti Park része.
 Első táborhelyünk a múltat idézte a több mint százéves, de szépen karban tartott volt taplósi  gátőrháznál. Második táborhelyünk mintegy „ellenpontozta” az előzőt: az alig több mint egy éve átadott új árvízvédelmi szakaszvédelmi központ kialakítása, környezete nem csak a nem szakmabeliek elismerését váltotta ki. Vendéglátásban, vendégszeretetben a túra résztvevői és a meghívott vendégek nem szenvedtek hiányt.
Az első táborhelyen Bogyiszló önkormányzata látta vendégül a túrázókat. A szabadban elköltött finom étel, ital, a természeti környezetben folytatott baráti beszélgetések felejthetetlenné tette az estét.  Sióagárdon a vízügyi igazgató fogadta és köszöntötte a túra résztvevőit az új védelmi központban úgy, mint az első megszálló vendégeket.
E több mint gesztusértékű eseményt követően az éppen akkor zajló XV. Sió-menti halfőző verseny és rendezvényein vehettünk részt és kóstolhattunk bele a szó szoros értelmében. Megismerhettük a Leányvár nevű dombon lévő pincefalut (az elmondás szerint minden sióagárdi lakosra jut egy pince), s annak tarka forgatagát.
E színes kavalkádba jól beleillett igazgatóságunk munkatársa által az érdeklődőknek tartott ismertető a Nemzetközi Duna Napról és a szétosztott népszerűsítő anyag –pólók, plakátok. A festői környezet, a kulturált vendéglátás –ezen az estén Sióagárd látta vendégül a túrázókat –, a kellemes beszélgetések, újabb szakmai, baráti kapcsolatokat hoztak létre, erősítettek meg.
 E két napban annyi jó és szép dolog történt velünk, hogy csakis elismerőleg szólhatunk azokról, akik segítették a túra létrejöttét, lebonyolítását.
 Köszönetet mondunk: Tóth István és Háry János úrnak, Bogyiszló és Sióagárd polgármesterének; Dr. Csonki István vízügyi igazgató és Beke Zsolt szakaszmérnök úrnak, Homoki-Fekete Évának a vízügy PR-munkatársának. Oláh József úrnak (Pécs, a kenuk biztosításáért).
E sikeres rendezvényt a Sió alsó szakaszának víziturizmus felélesztésére tett első, kézzel fogható eredményének tekinthetjük. Reméljük, hogy a jövőben Szekszárd és térsége települései is képviseltetni fogják magukat egy, Kölesdig elérő komplex vízitúrában.    

Horváth Emil
KÖDU-KÖVIZIG





Vissza