A csodálatos Tihanyi-félsziget

A Felügyelőség Mérőközpontja ismét nagy fába – jelen esetben tihanyi fába – vágta képzeletbeli fejszéjét. A tavalyi Csákvár-Gánt közötti, illetve a tavalyelőtti Koloska-völgyi szakmai nap megpróbáltatásaihoz képest kissé nehezebb fokú és hosszabb távú gyalogtúra várt a résztvevőkre. A vállalkozó szellemű „talpalók” idén kiegészültek szép számú nyugdíjasainkkal is. Így a veszprémi egységünkkel együtt mindösszesen 40 kolléga próbálta meghódítani a félszigetet. Minden bizonnyal szokatlan egy ekkora létszámú kiránduló-csapat megjelenése, hiszen egy helybeli törzstúrázó érdeklődve és örömmel meg is kérdezte, honnan jöttünk.
Eddig is tudtuk, hallottuk, tévében láttuk, hogy milyen szép is ez a Világörökségi címre pályázó félsziget, illetve mint az elsőként létrehozott hazai Tájvédelmi Körzet (1952), és Európa Diploma-díjas terület (2003), de egészen más ezt élőben, testközelből megtapasztalni.
Az időjárás kifogástalan volt, már-már túl jó is. Kovács Béla társosztálybeli természetvédő kollégánk személyében szakavatott kísérő gondoskodott arról, hogy ne szenvedjünk információhiányban, illetőleg, hogy ne tévelyegjünk feleslegesen, hiszen ő tihanyi születésű és nevelkedésű. Az utóbbi „egyenesirány-tartás” azért is volt fontos, mert a programot kissé feszítettre terveztük. Ugyanis a nagy létszám miatt különbusszal utaztunk Tihanyig. Odaérve, a buszt elküldtük a végállomást jelentő Sajkodra. Nekünk pedig nem is volt más dolgunk, „csak” odaérni Sajkodra. No, ez azért kikényszerített némi programmódosítást.
Rögtön indulás előtt is dolgoztak némely kollégák, ugyanis megmentettek egy mocsári teknőst! A tényleges gyaloglást az ún. Szélmarta-szikláknál kezdtük (1. kép), ahol megcsodáltuk a többirányú kilátást (Belső-tó, Külső-tó, Balaton, Tihany), majd a Belső-tó mellett műsoron kívül rácsodálkoztunk az ürgék rohangálásos, és állandó készültségben zajló életére. Az Aranyháznál, a vélhetőleg leghíresebb gejzírkúpnál kissé hosszabb pihenőt kellett beiktatni, lévén több lelkes fotós kolléga lemaradt, és így csöppet eltévedt holmi szebbnél szebb állat- és növény-„trófea” miatt. A teljesség igénye nélkül néhány: bíboros kosbor (2. kép), törpe nőszirom (sárga és kék változat), erdei gyöngyköles, lila ökörfarkkóró, kónya sárma, orvosi és fürtös salamonpecsét, ösztörűs veronika, tavaszi hérics, kardoslepke, zöld gyík, stb.
Továbbra is teljes létszámmal folytattuk a túrát. Érintettünk egy-két (gejzír)kúpot – a közel 100-ból. Ízesek az elnevezéseik, pl.: Somos-, Borzvár-, Félbevágott-, Sajmeggyes- és Kis-kúp.
Lassan beértünk a Szarkádi-erdőbe, ahol az eddigi D-i főirány helyett már Ny-ÉNy irányban haladtunk tovább, egészen a Levendula Erdei Iskoláig. Itt elfogyasztottuk hamuban sült pogácsáinkat, s egyéb mesebeli hátizsákos enni- és innivalóinkat (3. kép). Az erőgyűjtés és a pihenés mindannyiunkra ráfért. Ugyanis itt kétfelé vált a társaság. A fáradtabbak a műúton közelítették meg a buszt. A többiek, a kevésbé fáradtak pedig kisebb, vagy inkább nagyobb (?) kerülővel és emelkedőkkel tarkítva próbáltuk meg elérni ugyancsak a buszt. Eközben érintettük a régi levendulás területét, majd a Nyereg- és Csúcs-hegy közötti területen ismét módunkban állt elálmélkodni a csaknem körpanorámában.
Szerencsés módon mindkét irányból mindenki elérte a kitűzött célt, azaz a buszt. Hazafelé a buszon már csak mosolygósan vidám – no jó, egy kicsit fáradt – kollégákat láthattunk. Elhatároztuk, hogy ezeket a közös együttléteket, alkalmakat továbbra is meg kell tartanunk.
Túra közben mód volt szót váltanunk olyanokkal, akikkel máskor kevésbé, ideértve különösképpen a nyugdíjasainkat is. Az emberi- és munkatársi kapcsolatok ápolása végett is nagyon hasznosnak ítélhetjük a természetben tett kirándulásokat. Csak ajánlani tudjuk minden kollégánknak, kedves érdeklődő olvasóinknak ezt a kapcsolattartó-formát; kortól, nemtől, rangtól függetlenül.
Befejezésül idekívánkozik Prohászka Ottokárnak, a legendás székesfehérvári megyéspüspöknek a gondolata a Magasságok felé c. munkájából, amit ugyan a Velencei-tóval kapcsolatban vetett papírra, de akár a Tihanyi-félsziget is behelyettesíthető oda:
„Vonuljunk hát ki a természetbe a lét titkait megérző tisztelettel s szeretettel, s akkor a Velencei-tóparton is megérezzük a lét s az élet titkait, s a lefátyolozott fölség szétlebbenti fátylát s szóba áll velünk.”
Tehát a jelszó: irány a Természet!


Kiss Gábor
KDT KTVF

1. Kis-erdő-hegy, Szélmarta-sziklák

2. Öreg levendulás-Orchis purpurea-Bíboros kosbor

3. Levendula Erdei Iskola– ebédszünet

Vissza