EXPÓ 2008 - Zaragoza, Spanyolország

2008. július-szeptember között a spanyolországi Zaragoza adott otthont a világkiállításnak, amelynek vezérgondolata ezúttal „A víz és a fenntartható fejlődés” volt. Ezzel a tematikával az ENSZ által a 2005–2015-ős időszakra meghirdetett „Víz az életért” programhoz akartak kapcsolódni a szervezők. Az expót megelőző időszak időjárási viszonyai azonban még nagyobb hangsúlyt adtak a kiállítás központi témájának. Nyár elejére az ország északi részén található tározók teljesen kiszáradtak, mivel kb. egy éven keresztül nem esett csapadék azokon a területeken. A nagyobb városokban is komoly problémát okozott a vízhiány, megtiltották például a kocsimosást, elzárták a szökőkutakat, és tankhajókkal szállítottak ivóvizet az aszállyal sújtott területekre a közelben található tengervíz sótalanító telepekről.

Spanyolország rutinos expó rendezőnek tekinthető, ez volt a negyedik világkiállítás, aminek otthont adtak. Az expó területén belül rengeteg újonnan megépült, fantáziadús megjelenésű épület fogadta az odalátogatókat. Több ország – köztük hazánk is – saját kiállítással jelentkezett, de voltak tematikus pavilonok is, illetve több helyen az ún. autonóm régiók jelentek meg. A kiállítás területén a főszereplő víz is többször megjelent szökőkutak, vízesések formájában, ezzel téve kicsit természetközelibbé az amúgy túl kopárnak tűnő tereket. Az expón az újonnan létrehozott parkosított területek öntözését azért a vízhiányos időszak miatt sem hanyagolták el, igaz azonban, hogy a víztakarékos csepegtető öntözést alkalmazták a növényeknek szükséges vízmennyiség biztosítására.

A magyar pavilon A Duna gyöngyszeme címmel került kialakításra. A kiállítás az expón nagy népszerűségnek örvendett, az ott dolgozók tájékoztatása alapján a látogatottsága nagy volt, és a rendező spanyolok is kedvezően ítélték meg. Az első szobában a régi foki gazdálkodást megjelenítő kép fogadta a látogatókat. Ezt követően az esztergomi reneszánsz vízemelő szerkezet makettjével, és annak lehetséges működtetési mechanizmusával ismerkedhettek meg. A következő szobában a Hévízi-tavat idéző kis medence és a rajta ringatózó tündérrózsák felett egy hídon lehetett átsétálni. Ezután az Európában egyedülálló miskolctapolcai barlangfürdő hangulatát idézték fel a kiállítás megalkotói, az utolsó szobában pedig a Tisza virágzásának képeit csodálhatták meg a látogatók.

Marosi Gertrúd
KÖDU-KÖVIZIG
























Vissza