Karácsonyi gondolatok

„Karácsony ünnepe, az őszinte, a mesterkéletlen, a meleg karácsony már küszöbön állt; a szíves vendéglátás, a tiszta jókedv ünnepe, amikor a szívek megnyílnak; s amikor az óév, mint valami vén filozófus, már maga köré gyűjti barátait, s az ünnepi és lakodalmi cécóban szép csöndesen, nyugodalmasan búcsúzik az élettől. Derült és mosolygó volt az időjárás, derült és mosolygó volt a sok közül legalább az a négy ember, aki itt örömmel várta ezt a napot.

Mert csakugyan, sokan vannak a világon, akiknek a karácsony valóban néhány napi örömet és boldogságot hoz. Sok család, amelynek tagjait messze elsodorta egymástól és szanaszét szórta a nagyvilágban a létért való szakadatlan küzdelem, most újra összekerül és újra összeforr abban a kölcsönös szeretetben és jóakaratban, amelyből a tiszta és zavartalan örömnek olyan bő forrása fakad, s amely olyan összeférhetetlen a világ sokféle bajával és gondjával, hogy a legműveltebb nemzetek vallási meggyőződése és a legvadabb népek durva hagyományai egyaránt a túlvilági élet legfőbb boldogságai közé számítják, az üdvözült lelkek osztályrészének tekintik. Hány régi emléket, hány szunnyadó érzést ébreszt föl bennünk karácsony ünnepe!

Amikor ezeket a sorokat írjuk, sok-sok mérföldnyire vagyunk attól a helytől, ahol ezt a napot valaha hosszú esztendőkön át vidám és boldog baráti körben töltöttük. Azóta már sok szív megszűnt dobogni, mely akkor még örömtől repesett; sok tekintet kialudt, mely akkor még fényesen csillogott; kihűltek a kezek, amelyeket szorongattunk; mindörökre lecsukódtak a szemek, amelyekbe olyan szívesen pillantottunk; de az ódon ház, a szoba, a nevető hangok, a mosolygó arcok, a tréfa, a kacagás, a legapróbb és leghétköznapibb semmiség is, amelynek valami köze volt azokhoz a boldog órákhoz, valahányszor megjön a karácsony, olyan élénken támad föl bennünk, mintha csak tegnap lettünk volna ott utoljára. Ó, áldott, szent karácsony, amely visszahozza nekünk gyermekkorunk röpke álmait, felidézi öreg szívekben az ifjúságuk szépségét és visszaröpíti házi tűzhelyéhez, csöndes otthonába, ezer meg ezer mérföldnyiről is a világot járó tengerészt meg vándort!”

Charles Dickens: A Pickwick Klub (részlet)

Szeretetteljes, békés karácsonyi ünnepeket kívánok!

Kriston Renáta

KÖDU-KÖVÍZIG


Vissza