A Víz Keretirányelv célja (bevezető)

Az élővizek használata életünk egyik legfontosabb, ugyanakkor költségekkel járó eleme, mely nem áll korlátlanul a rendelkezésünkre.

Élővizeink megóvása és állapotuk javítása érdekében a 90-es évek közepén az Európai Unió új vízpolitikát fogadott el. Ennek érvényesítésére 2000. december 22-én lépett hatályba az ún. Víz Keretirányelv a továbbiakban VKI.

A Keretirányelv állam és országhatárokon túlnyúlva a vízgyűjtőkön való koordinált vízgazdálkodás megvalósulását segítő elő.

A VKI általános célkitűzései a következők:

Legfontosabb célkitűzése, hogy a tagállamok területén minden felszíni és felszín alatti vizet 2015-ig jó állapotba kell hozni.

Mit jelent ez a jó állapot?

Felszíni vizek esetében a jó kémiai és jó ökológiai állapot, a felszín alatti vizek esetében, pedig a jó kémiai és jó mennyiségi állapotot jelenti.

A VKI határidőket és jelentési kötelezettségeket ír elő a tagállamok számára.

Legfontosabb határidők:
2000. december 22.
    Hatálybalépés
2003. december 22.
    A VKI átültetése a nemzeti jogrendbe

    Vízgyűjtő kerületek azonosítása és a hatáskörrel rendelkező hatóság kijelölése

2004. december 22.
    Emberi tevékenységek környezeti hatásainak elemzése

    Víztestek kijelölése és jellemzése

    Védett területek nyilvántartása

    Gazdasági elemzés

2006. december 22.
    A monitoring programok meghatározása és működtetésének megkezdése

    A vízgyűjtő-gazdálkodás tervezés ütemtervének és munkaprogramjának nyilvánosságra hozatala

2007. december 22.
    A jelentős vízgazdálkodási problémák azonosítása
2008. december 22.
    A vízgyűjtő-gazdálkodási terv első változatának nyilvánosságra hozatala
2009. december 22.
    Vízgyűjtő-gazdálkodási terv véglegesítése, közzététele a minisztérium hivatalos lapjában

    Intézkedési program kidolgozása

2010. december 22.
    Költség-visszatérülés elvének érvényesítése
2012. december 22.
    Intézkedési program végrehajtásának megkezdése
2015. december 22.
    Vizek „jó állapot”-ának elérése

Az első nemzeti jelentés (2004. június) Magyarországnak a Duna vízgyűjtőkerületen belüli meghatározását, térkép bemutatását és a hatáskörrel rendelkező hatóság megnevezését tartalmazza.

A második nemzeti jelentés (2005. március 22.) az ország víztesteinek kijelölését, jellemzését, a vizeket érő hatások elemzéséről, a védett területek kijelöléséről és a vízhasználatok gazdasági elemzését tartalmazza.

A VKI végrehajtásának legfontosabb eszköze a vízgyűjtő-gazdálkodás tervezés, mely meghatározza a vizek jó állapotának eléréséhez szükséges intézkedéseket és az intézkedési programokat egységes keretbe foglalja. A vízgyűjtő-gazdálkodás tervezés alapdokumentuma a 221/2004 (VII.21.) Korm. rendelet a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól.

A hazai vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés a 4 részvízgyűjtő, a 17 tervezési részegység és a 42 tervezési alegység szintjéből tevődik össze.

A 221/2004 (VII. 21.) Korm. rendeletben foglaltak szerint a vízgyűjtő-gazdálkodási terv elkészítéséről a környezetvédelmi és vízügyi miniszter gondoskodik. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervet az ország egész területére, a 4 részvízgyűjtőre valamint azon belül a 17 részegységre egységes tartalommal kell elkészíteni. A tervek részletessége a tervezési szintektől függően eltérő lehet. Igazgatóságunk az 1. táblázat szerinti részvízgyűjtők, részegységek és alegységek tervének összeállításáért felelős.


1. táblázat: Tervezési rész- és alegységek és koordináló KÖVIZIG-ek
Részvízgyűjtő / tervezési részegység / alegység
Koordináló KÖVIZIG
1-3 KaposKÖDU KÖVIZIG, Székesfehérvár
1-4 Duna jobb part a Tassi-zsiliptől a déli országhatárig
    1-4-1 Észak-Mezőföld és Keleti-Bakony
    1-4-2 Velencei-tó
    1-4-3 Sió
    1-4-4 Alsó-Duna jobb part
KÖDU-KÖVIZIG, Székesfehérvár
KÖDU-KÖVIZIG, Székesfehérvár
    KÖDU-KÖVIZIG, Székesfehérvár
    KÖDU-KÖVIZIG, Székesfehérvár
    DÉDU-KÖVIZIG, Pécs
4 Balaton részvízgyűjtőKözép-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár
4-1 Balaton közvetlenKÖDU-KÖVIZIG, Székesfehérvár
4-2 ZalaNYUDU-KÖVIZIG, Szombathely

Vissza